MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »
Tartalomjegyzékhez »
Alacsony vérlemezkeszám
Az alacsony vérlemezke- (trombocita)-számot
trombocitopéniának nevezik.
A vér egy mikroliterjében általában 150.000-350.000 vérlemezke van. Ha a
vérlemezkeszám 20.000-30.000 /mikroliter alatt van, igen kis sérülés hatására is vérzés
jelentkezhet. Rendszerint azonban a 10.000/mikroliteres vérlemezkeszám alatt van csak
nagyobb veszélye a vérzésnek, ilyen koncentráció mellett még sérülés nélkül, spontán is
kialakulhat vérzés.
Okok
Sok betegség vezethet trombocitopéniához. Alacsony a vérlemzkeszám, ha a csontvelő
nem termel megfelelő mennyiségű vérlemezkét, például leukémia vagy anémia esetén. Az
AIDS-et okozó HIV fertőzés gyakran vált ki trombocitopéniát. A vérlemezkék
fennakadhatnak a megnagyobbodott lépben, ezáltal számuk a vérben csökken, például
mielofibrózis és Gaucher-kór esetében. Masszív vérátömlesztéssel a vér vérlemezke
koncentrációja hígulhat. Végül előfordulhat, hogy a szervezet túl sok vérlemezkét
használ fel vagy pusztít el. A három legfontosabb ilyen megbetegedés: az idiopátiás
trombocitopéniás purpura, a trombotikus trombocitopéniás purpura és a hemolítikus
urémiás szindróma.
Az idiopátiás trombocitopéniás purpura olyan betegség, amelyben antitestek képzik és
pusztítják el a vérlemezkéket. Az antitest képződés kiváltó oka nem ismert. Habár a
csontvelő fokozza a vérlemezkék képzését a veszteség kiegyenlítésére, nem tud lépést
tartani a megnövekedett igénnyel.
A trombotikus trombocitopéniás purpura ritka megbetegedés: a szervezetben hirtelen
kis vérrögök képződnek. A vérrögökben a vérlemezkék felhasználódnak, és ennek
következtében a véráramban csökken a vérlemezkék száma.
A hemolítikus urémiás szindrómában a vérlemezkék száma hirtelen csökken, a
vörösvértestek károsodnak, és a veseműködés megszűnik. Ritka betegség, különböző
baktériumok okozta fertőzések után, vagy egyes kemoterápiás gyógyszerek (például
mitomicin) alkalmazását követően alakul ki. Leggyakrabban csecsemőket, kisgyermekeket
és terhes, vagy közvetlenül szülés után álló nőket érint, de idősebb gyermekekben,
felnőttekben és nem-terhes nőkben is kialakulhat.
Panaszok, tünetek és szövődmények
Az alacsony vérlemezkeszám első jele a bőrvérzés. Főként az alsó végtag bőrén
jelenik meg sok, piciny piros pont, és kis sérülés hatására kis szétterjedő foltok
alakulnak ki. A fogíny is vérezhet, és megjelenhet vér a székletben és vizeletben is.
A menstruációs vérzés elhúzódó lehet, gyakran nehezen állnak el a vérzések.
A vérlemezkeszám csökkenésével a vérzés súlyosbodik. Alacsony vérlemezkeszámú
betegek nagy mennyiségű vért veszíthetnek az emésztőrendszerbe vagy életveszélyt
jelentő agyvérzésük alakulhat ki, akár sérülés nélkül is.
A tünetek megjelenési sebessége sokszor magától a trombocitopéniát kiváltó októl
függ; például trombotikus trombocitopéniás purpura és hemolítikus urémiás szindróma
esetén a tünetek hirtelen alakulnak ki, míg idiopátiás trombocitopéniás purpurában
hirtelen, fokozatosan vagy akár lassan is.
A trombotikus trombocitopéniás purpura és a hemolítikus urémiás szindróma tünetei
elég különbözőek. Ez előbbiben a kialakuló kis vérrögök (melyekben felhasználódnak a
vérlemezkék) sokféle tünetet és szövődményt okozhatnak, melyek közül egyesek
életveszélyes állapotot is jelenthetnek. Az agyban megjelenő vérrögök következménye
lehet fejfájás, zavartság, görcsroham és kóma is. A szervezet egyéb részében
előforduló rögök eredményezhetnek aritmiás szívműködést, vesekárosodáshoz társuló
vérvizelést és hasfájást. A hemolítikus urémiás szindróma meghatározó tünete és
szövődménye a vesekárosodáshoz köthető, mely rendszerint kimondottan súlyos, és
veseelégtelenséghez is vezethet.
Kórisme
Az orvos trombocitopéniára gondol, ha a betegnél rendellenes véraláfutásokat és
vérzéseket észlel. Trombocitopéniára hajlamosító betegségben szenvedőkben rendszeresen
ellenőrzik a vérlemezkeszámot. Egyéb okból végzett vérvizsgálat során is fény derülhet
trombocitopéniára olyanoknál, akiknek nincsenek vérzéses tüneteik.
A trombocitopénia okának felderítése igen fontos a kezelés szempontjából, melyhez
bizonyos tünetek segítséget jelenthetnek. Ha például egy betegnek láza van a
trombocitopénia fellépésekor, akkor a fertőzéses eredet valószínűsíthető. Ezzel
ellentétben az idiopátiás trombocitopéniás purpura, a trombotikus trombocitopéniás
purpura és a hemolítikus urémiás szindróma általában nem járnak lázzal. Fizikális
vizsgálat során az orvos által tapintott nagy lép alapján felmerülhet, hogy a
vérlemezkéket a lép kiszűri, melynek hátterében lépmegnagyobbodással járó betegség
áll. Hemolítikus urémiás szindrómát beszűkült veseműködés alapján is lehet
diagnosztizálni, melyre az urea nitrogén és kreatinin emelkedett szintje utal.
A vér mikroszkópos vizsgálatával, vagy a vérlemezkeszám automatával végzett
számolásával a trombocitopénia súlyossága is megállapítható, és ez az ok kiderítéséhez
is támpontot nyújthat. Csontvelői minta mikroszkópos vizsgálata (csontvelő aspiráció
és biopszia)
a vérlemezke termelésről nyújthat
információt.
Kezelés
Az alacsony vérlemezkeszámú betegeket gyakran kórházban kezelik, vagy ágynyugalmat
javasolnak számukra az esetleges sérülések elkerülése céljából. Súlyos vérzés esetén
vérlemezke-átömlesztés szükséges.
A trombocitopénia okának felderítése gyakran egyben kezelést is jelent. Gyógyszer
okozta trombocitopénia a gyógyszer elhagyásával kezelhető. Idiopátiás trombocitopéniás
purpurában a vérlemezkék károsítását okozó antitesteket termelő folyamatok
kortikoszteroiddal (például prednizonnal) átmenetileg meggátolhatóak, így a
vérlemezkeszám emelkedik. A danazol hatása a prednizonéhoz hasonló. Az immunrendszert
gátló gyógyszerek (mint a ciklosporin és néha az azatioprin) az ellenanyagok képzését
gátolják. A legtöbb idiopátiás trombocitopéniás purpurában szenvedőknél a
vérlemezkeszám emeléséhez szükség van a lép sebészi eltávolítására (splenektómiára).
Trombotikus trombocitopéniás purpurában szenvedőket gyakran párhuzamosan
plazmaferezissel és plazma átömlesztéssel kezelik,
amely eljárást egyben plazmacserének nevezünk.
A hosszú távú kezelést igényelő szövődmények magának a trombocitopéniát kiváltó
alapbetegségnek a következményei. Például, hemolítikus urémiás szindrómából
felgyógyult beteg vérlemezkeszáma általában emelkedik, a betegnek azonban élete végéig
szüksége lehet dialízisre vagy veseátültetést kell végezni, ha a veseelégtelenség
továbbra is fennáll.