A mononeuropátia egyetlen perifériás ideg károsodása.

A mononeuropátia leggyakoribb oka az ideg mechanikai sérülése. Sokszor a sérülés hátterében egy csontnyúlvány mellett, a testfelszínhez közel futó ideg tartós kompressziója áll, pl. a könyöknél, a vállnál, a csuklón vagy a térdnél. Hosszú, mély alvást követően (különösen alkoholistákban) az ideg nyomása olyan hosszú lehet, hogy károsodás lép fel. Kompressziót okozhat a rosszul felhelyezett gipszsín, mankók nem megfelelő használata vagy tartósan rossz testtartás mellett (pl. kártyázás alatt mindkét karral az asztalra könyöklés). A műtétre kerülő, altatott személyekben, ágyhoz kötött betegekben (különösen idősekben) és bénultakban szintén előfordulhat ez a komplikáció.

Kevésbé gyakori az, hogy az ideg károsodását megerőltető tevékenység, baleset, tartós hideg- vagy hőbehatás, esetleg rákos daganat besugárzása okozza. Az ismétlődő sérülések amelyek, pl. a kis szerszámok görcsös fogása, vagy a légkalapács okozta igen erős vibráció következtében alakulnak ki, szintén idegkárosodáshoz vezethetnek. A lepra, a Lyme-kór és egyéb fertőzések mononeuropátiát idézhetnek elő. Rákos daganat az ideget átszőve vezethet ehhez a kórképhez. Néhány mérgező anyag, gyógyszer és kábítószer fogyasztása is járhat mononeuropátiával.

Egyes perifériás idegek hajlamosabbak sérülésre. Például a mediánusz ideg a csuklóban, melynek kompressziója karpális alagút szindrómát okoz, sérülhet a könyöknél lefutó ulnáris ideg, a felkaron a radiális ideg és a térd mellett a peroneusz ideg is.