Egy átlagos ember közepes nappali fizikai aktivítás mellett, 24 óra alatt kb. 20.000 liter levegőt lélegez be. Elkerülhetetlen, hogy ez a levegő (mely több, mint 20 kg-ot nyom) mérgező részecskéket és gázokat ne tartalmazzon. A por, a korom, a penész, a gombák, a baktériumok és a vírusok mind lerakódnak a légutak és a léghólyagok felületén. Szerencsére a légzőrendszer megfelelő védekező mechanizmusokkal rendelkezik.
Az egyik ilyen védelmi rendszert a légutakat borító apró izomnyúlványok, csillók alkotják. A légutakat folyadékréteg vonja be, melyet a csillók mozgatnak. Ezek az apró izomnyúlványok percenként több, mint 1000 csapó mozdulatot végeznek, ezzel a légcsövet borító nyákréteg percenként 0,5-1 cm-rel elmozdul. A nyákrétegen csapdába esett kórokozók és szennyeződések végül felkerülnek a szájüregbe, és lenyeljük őket.
Az alveolusokat nem védik csillók és nyákréteg - a hatékony gázcserét gátolná a túl vastag nyák, mert akadályozná az oxigén és a széndioxid mozgását. A szervezet ehelyett egy másik védekezőmechanizmust alkalmaz. A léghólyagok felszínén mozgékony sejtek, ún. fagociták (falósejtek) találhatók, melyek megtalálják a lerakódott részecskéket, hozzájuk kötődnek, bekebelezik azokat, majd az élő részecskéket elpusztítják és megemésztik. A tüdőben található fagocitákat alveoláris makrofágoknak nevezik. Ha a tüdőt súlyos veszély fenyegeti, a vérkeringésben lévő fehérvérsejtek, például a neutrofilok is részt vesznek a védelemben. Nagy mennyiségű por belélegzésekor vagy légúti fertőzésben több makrofág termelődik, és a neutrofil sejtek segítségére is szükség van.
