MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »
Tartalomjegyzékhez »
Mélyvénás trombózis
A mélyvénás trombózis vérrögök (trombusok)
keletkezését jelenti a mély vénákban.
Vérrögök mind a mély vénákban, mind a felszínes vénákban képződhetnek. Az előbbi
esetben mélyvénás trombózis, az utóbbiban felszínes tromboflebitisz (visszérgyulladás)
az eredmény.
A tromboflebitisz olyan rendellenesség, amelyben a vérrögképződés (trombózis) és a
véna gyulladása (flebitisz) együtt fordul elő. Mivel a trombózist szinte mindig a véna
falának gyulladása kíséri, az orvosok egy része a trombózist és a tromboflebitiszt
szinonimaként használja. Van azonban egy lényeges különbség a kettő között. A mélyvénás
trombózis csak enyhe gyulladást okoz. Minél kisebb a gyulladás a trombus körül, annál
lazábban kapcsolódik az érfalhoz, és annál nagyobb az esély arra, hogy leszakad
(embolussá válik), elsodródik a keringéssel, és egy artériába beékelődik, elzárva ezzel
a vérkeringést. Ezen túlmenően, az izompumpa működése kimozdíthatja a trombust a mély
vénából különösen mikor a lábadozó beteg tevékenyebbé válik. Ezért csak a mély vénák
trombusai jelentenek potenciális veszélyforrást. A felszínes tromboflebitisz fájdalmas
ugyan, de többé-kevésbé ártalmatlan, mivel az apró, felszínes vénákban található
trombusok általában nem válnak embólussá.
Mivel a láb vénáiban lévő vér a szívbe, majd onnan a tüdőbe kerül, a láb vénáiból
származó embólusok általában keresztül jutnak a szíven, és a tüdőben zárnak el egy vagy
több artériát. Ezt tüdőembóliának
nevezik, melynek
súlyossága az embólusok méretétől és számától függ. Kis embólus kis artériát zárhat el a
tüdőben, kevés tüdőszövet elhalásához (tüdőinfarktushoz) vezetve. A nagy tüdőembólus
azonban teljesen, vagy szinte teljesen elzárhatja a jobb szívfélből a tüdőbe áramló vér
útját, ami gyorsan halálhoz vezet. Az ilyen súlyos embólia nem gyakori, de senki sem
tudja megjósolni előre, hogy kezelés nélkül melyik mélyvénás trombózis okoz masszív
tüdőembóliát. Az orvosok ezért különös gondot fordítanak minden mélyvénás trombózisos
betegre.
Okok
A három (Virchow-triászként ismert) fő kockázati tényező, ami mélyvénás trombózis
kialakulásához vezethet: a véna belső borításának sérülése; a fokozott véralvadási
hajlam; és a keringés lelassulása.
A vénák műtét, izgató anyagok befecskendezése vagy bizonyos betegségek, például
Buerger-kór következtében sérülhetnek. Vérrög is károsíthatja a vénákat, ami második
vérrög kialakulásának esélyét is növeli.
Bizonyos kórképek, például a disszeminált intravaszkuláris koaguláció (DIC) - vagyis
elszórt alvadás az érpályában - olyankor idéznek elő véralvadást, amikor annak nem
szabadna bekövetkeznie. Egyes rákfajták, és - ritkán - orális fogamzásgátlók
használata gyorsabb véralvadáshoz vezet. Olykor a vér gyorsabban alvad szülést vagy
műtétet követően is. Idősebbek kiszáradása és dohányzása gyakran vezet fokozott
véralvadási készséghez, ami elősegíti mélyvénás trombózis kialakulását.
A hosszú ágynyugalom alatt a keringés lassul, mivel a lábszár izmai nem húzódnak
össze, és nem préselik a vért a szív felé. Mélyvénás trombózis alakulhat ki, például
azokban a betegekben, akik szívrohamon estek át és napokat töltöttek kórházi
ágynyugalomban anélkül, hogy lábaikat kellő mértékben mozgatták volna, valamint
azokban is, akiknek az alsó testfele megbénult (paraplegiások). Mélyvénás trombózis
léphet fel csípő-helyreállító vagy pótló műtét után is. Trombózis még olyan egészséges
emberekben is kialakulhat, akik hosszú időt ülve töltenek, például hosszú autó- vagy
repülőút során.
Panaszok, tünetek
Mivel a mélyvénás trombózis általában csekély gyulladással jár, az ér fölötti bőr
fájdalma és pirossága általában minimális. A betegek mintegy felének egyáltalán
nincsenek tünetei. Ezekben az emberekben a tüdőembólia következtében fellépő mellkasi
fájdalom lehet az első figyelmeztető jelzés, hogy valami nincs rendben. Ha a mélyvénás
trombózis a láb egy nagy vénáját zárja el, a lábszár feldagad és fájdalmassá,
érintésre érzékennyé, valamint meleggé válik. A boka, a lábfej vagy a comb szintén
megduzzadhat, attól függően, hogy mely vénák érintettek.
A trombusok egy része hegszövet hátrahagyásával gyógyul, ami károsíthatja a vénák
billentyűit. Mivel a károsodott billentyűk akadályozzák a vénák normális működését,
folyadék gyülemlik fel (ödémának nevezett állapot), és a boka megduzzad. Az ödéma
felfelé terjedhet a lábon, és akár a combot is elérheti, amenynyiben az elzáródás elég
magasan helyezkedik el a vénában. Az ödéma a nap végének közeledtével roszszabbodik,
mivel állás vagy ülés közben a vérnek felfelé, a gravitációval szemben kell haladnia
ahhoz, hogy elérje a szívet. Éjjel az ödéma felszívódik, mert a vénák jobban ürülnek
vízszintes lábtartás mellett.
Idült mélyvénás
elégtelenség:Ez a szövődmény a mélyvénás
trombózis lefolyásának későbbi szakaszában jelentkezik. A láb mély vénáinak, valamint
az összekötő vénáknak a billentyűi elpusztulnak. Ennek következtében a vér nem kerül
vissza megfelelő módon a lábból a szívbe. Az érintett vénák végül elzáródnak.
A lábak mindig ödémásak, és ez a nap végére általában rosszabbodik. A belboka bőre
hámlani és viszketni kezd, színe barnásvörössé válik. Az elszíneződést a bőr kitágult
vénáiból kiszabaduló vörösvértestek okozzák. Az elszíneződött bőr sérülékeny, kis
karcolás, vakarás vagy ütés is felszakíthatja, ami fekély kialakulásához vezet.
Várixok (felületes visszértágulatok) is megjelenhetnek. A fekély által keltett
fájdalmon kívül lüktető fájdalom jelentkezhet állás vagy járás közben.
Ha az ödéma súlyos és maradandó, a kialakuló hegszövet visszatartja a szövetekben
lévő folyadékot. Ennek következményeképp a lábszár véglegesen megnagyobbodik, és
kemény tapintatúvá válik. Ilyen esetben nagyobb valószínűséggel keletkeznek fekélyek,
és nehezebben is gyógyulnak.
Kórisme
A mélyvénás trombózis felismerése nehéz lehet, különösen, ha nem jár fájdalommal
vagy csak nagyon kevéssé fáj, és nem duzzad meg. Amennyiben felmerül a gyanú, színes
Doppleres ultrahangvizsgálattal
lehet megerősíteni a
diagnózist. Ha a betegben a tüdőembólia tünetei mutatkoznak, izotópos mellkasi
felvételt
készítenek a diagnózis megerősítésére, és
színes Doppleres ultrahangvizsgálattal ellenőrzik a lábat, hogy vannak-e benne
vérrögök. Ezeket a vizsgálatokat mindig elvégzik, kivéve, ha a beteg eszméletlen. A
sokk súlyos tüdőembóliára utal, mely azonnali kezelést igényel.
Megelőzés
Jóllehet a mélyvénás trombózis összes kockázati tényezőjét nem lehet maradéktalanul
kiiktatni, azok számos módszerrel csökkenthetőek. A kockázatnak kitett személyek,
minden 30 percben hajlítsák be és feszítsék meg bokájukat kb. tízszer. Ide tartoznak a
súlyos műtéten átesettek, illetve azok, akik hosszú utazásokon vesznek részt. Hosszú
repülőút alatt mindenkinek ajánlatos kétóránként kis sétát tennie, és kinyújtóztatnia
tagjait.
Rugalmas harisnyák (gumírozott/elasztikus harisnya) folyamatos viselése kis
mértékben szűkíti a vénákat, és gyorsítja a keringést. Ennek következtében kisebb a
véralvadás/vérrögképződés esélye. A gumírozott harisnyák azonban nem nyújtanak
elegendő védelmet a mélyvénás trombózissal szemben. Ezenkívül hamis biztonságérzetbe
ringathatják az embert, és elhanyagolhatja a megelőzés hatékonyabb eszközeit.
Helytelen alkalmazás esetén - a láb keringésének elzárásával - akár súlyosbíthatják is
a problémát.
A pneumatikus harisnyák viselése a vérrögképződés/véralvadás megelőzésének igen
hatékony módja. Ezek az eszközök általában műanyagból készülnek, és elektromos pumpa
automatikusan pumpálja fel, majd üríti ki azokat. Újra meg újra megtöltik és kiürítik
a vénákat. A harisnyákat műtét előtt helyezik fel, és az operáció alatt és után is
fennmaradnak, míg csak a beteg nem képes újra járni.
A mélyvénás trombózis szempontjából jelentős kockázatnak kitett személyeknek
véralvadásgátlókat,
például heparint vagy warfarint
adnak a műtét előtt, közben, és olykor még utána is. Ide tartoznak azok, akiknek
véralvadási zavaraik
vannak, és akiknek a közelmúltban
egy vagy több mélyvénás trombózisuk volt. Bizonyos típusú műtéteknél (például
csípőprotézis beültetésekor) a kockázat különösen magas. Azoknak, akik különösen nagy
kockázatnak vannak kitéve, kórházi tartózkodásuk alatt - még ha nem végeznek is rajtuk
műtétet - véralvadásgátlót adnak. Ezek a gyógyszerek a gumírozott harisnyáknál
hatékonyabban csökkentik a véralvadás, vérrögképződés veszélyét.
Kapcsolódó kép »
Kezelés
Mélyvénás trombózis esetén a kezelés magába foglalja a tüdőembólia megelőzését is.
Kezdetben kórházi ápolásra lehet szükség, de a kezelés előrehaladásának köszönhetően
egyes betegek otthon is kezelhetőek. A trombus növekedésének megelőzésére általában
ágynyugalom, az ágy lábának kb. 15 cm-es megemelése, valamint véralvadásgátló
gyógyszerek adása szükséges. A véralvadásgátló terápia többnyire a bőr alá adott kis
molekulasúlyú heparinból, és azt követően szájon át szedett warfarinból áll. Hogy ez
utóbbit mennyi ideig kell szedni, az betegenként változó. Fiatal, aktív felnőttek
esetében, ha csupán egy mélyvénás trombózisuk volt, a gyógyszert csak két hónapig kell
szedni. Ha a trombózist tüdőembólia követte, a beteget a fokozott kockázatú csoportba
sorolják. Ilyenkor hat hónapig kell a warfarint szedniük. Akik két vagy több ilyen
epizódon estek át, életük végéig kell szedniük a gyógyszert.
A warfarin alkalmazása mind a külső, mind a belső vérzések kockázatát növeli. Hogy
ezt a lehetséges legalacsonyabb szinten tartsák, bizonyos időközönként vérvizsgálattal
ellenőrzik az alvadási időt, és a vizsgálatok eredménye alapján módosítják a gyógyszer
adagolását.
A trombus feloldására szolgáló szerek (trombolitikumok), például a szöveti
plazminogén aktivátor, szintén adhatók intravénásan, főleg ha a trombus kevesebb, mint
48 órája alakult ki. 48 óra elteltével ugyanis hegszövet kezd kialakulni benne, ami
megnehezíti a feloldást.
Olykor szűrőt helyeznek egy nagy vénába, a szív és a mélyvénás trombózis által
érintett terület közé, általában a véna káva inferiorba, ami az alsó testfélből
juttatja vissza a vért a szívbe. A filter csapdába ejti az embólusokat, megelőzve
ezzel azt, hogy elérjék a tüdőt.
Ha tüdőembólia lép fel, a kezelés oxigénből (amit általában arcmaszkon vagy
orrszondán keresztül adnak), fájdalomcsillapítókból, heparinból, majd azt követően
warfarinból áll. Ha a tüdőembólia a beteg életét veszélyezteti, az embólus
eltávolítására trombolitikumokat adnak, vagy műtétet végeznek.
A lábdagadás ágynyugalommal, a lábak felpolcolásával, vagy a lábfejektől a térdig
érő rugalmas pólya viselésével csökkenthető. Helytelenül alkalmazva szorosabban fogja
körül a lábszár felső részét, mint a lábfejet és a bokát, és elszorítja az ereket.
Ezért rugalmas pólyát csak gyakorlott orvos vagy ápoló alkalmazhat. Fontos, hogy ez
alatt az idő alatt a beteg sétáljon. Ha a duzzanat nem szűnik meg teljesen, a rugalmas
pólyát újra alkalmazni kell. Mélyvénás trombózis után a vénák sohasem épülnek fel
teljesen, a vénák billentyűit helyrehozó műtétek pedig egyelőre kísérleti stádiumban
vannak. A rugalmas pólya eltávolítása után a beteg mindennap gumírozott harisnyát
visel, hogy megelőzze a duzzanat visszatérését. A harisnyának nem kell a térd fölé
érnie; ha a láb a térd fölött duzzad meg, kevéssé kell aggódni, és szövődmények
kialakulásával sem kell számolni. Vastag rugalmas harisnyára vagy erős, elasztikus
harisnyanadrágra általában nincs szükség.
Ha fájdalmas fekélyek jelennek meg a bőrön, a megfelelően alkalmazott rugalmas pólya
segíthet. Heti egyszeri-kétszeri használata szinte mindig a fekély gyógyulásához
vezet, mert javul a vénás keringés. A fekélyek az esetek többségében elfertőződnek, a
rugalmas pólyán ezért minden cserélésnél gennyes, bűzös váladék található, ami a
bőrről szappannal és vízzel eltávolítható. A krémek, a balzsamok, és bármilyen más
bőrkezelés kis hatékonyságú.
Amint a vénás keringés javul, a fekély magától gyógyul. Gyógyulás után a fekély
ismételt megjelenése gumírozott harisnya mindennapi viselésével megelőzhető. A
gumírozott harisnyát ki kell cserélni, ha meglazul. Amennyiben lehetséges, a beteg
szerezzen be hét darab (mindkét láb érintettsége esetén hét pár) harisnyát - a hét
minden napjára egyet. Így hatékonyságuk hosszabb ideig megmarad.
Ritkán a nem megfelelően gyógyuló fekély bőrátültetést tesz szükségessé. Az
átültetés után a fekélyek újbóli megjelenésének megelőzésére gumírozott harisnya
viselése javasolt.