A policitémia a vörösvérsejtek kórosan magas koncentrációja a vérben.
Ha jelentősen megnő a vérben a vörösvérsejtek koncentrációja, a vér túl sűrűvé válik, nagyon lelassul az áramlása a kis erekben, és ez rontja a szövetek oxigénellátását. A túlhordott újszülöttek, valamint a súlyos magas vérnyomásban szenvedő, dohányzó, vagy nagy tengerszint feletti magasságon lakó anyák újszülöttjei között nagyobb a policitémia kockázata. Akkor is kialakulhat, ha az újszülött túl sok vért kap a méhlepényből, ami annak a következménye lehet, hogy az újszülött a megszületés után, a köldökzsinór leszorítása előtt, egy ideig a méhlepénynél alacsonyabban feküdt.
A policitémiás újszülött bőre élénk- vagy sötétvörös lehet. Legtöbbször más tünet nem észlelhető. Előfordulhat azonban mozgásszegénység, etetési nehézség, szapora szívműködés és légzés, valamint ritkán görcsök. Ha az újszülöttben ilyen tünetek észlelhetők, és a vérében a vörösvérsejtek száma (hematokrit) túl magas, akkor parciális (részleges) vércserét végeznek, melynek során az újszülöttből vért távolítanak el, és azt albumin- vagy élettani sóoldattal pótolják; ezzel a módszerrel felhígítják az újszülött vérét és így korrigálják a policitémiát.
