A vérzést szabályozó (hemosztázis) rendszer bármely hibája veszélyes következményekkel: kóros vérzéssel vagy fokozott véralvadással járhat. Ha a véralvadás nem megfelelő, már az ér kis sérülése is jelentős mennyiségű vér elvesztésével járhat, ha a véralvadás nem szabályozott, a fontos helyeken lévő kis ereket vérrögök zárhatják el: az agyban ez szélütéshez, a szívhez vezető erekben szívrohamhoz vezethetnek és a lábban, a medencében vagy a hasüregben lévő vénák rögeiből leszakadt darabok a vérkeringés útján a tüdőbe juthatnak és a tüdőartériákat elzárhatják (tüdőembólia).
A hemosztázis a szervezetnek az a képessége, amivel a sérült erekből származó vérzést elállítja, három fő folyamatból áll: az erek összehúzódása (konstrikció), a vérlemezkék és a véralvadási faktorok aktiválódása.
Amikor a sérült érfal összehúzódik, a vér lassabban tud kifolyni, és megindulhat a véralvadás folyamata. Ezzel egyidőben az éren kívül összegyűlt vér (hematóma) nyomja az eret, mely segíti a további vérzést megelőzni.
Amint az érfal károsodik, bizonyos reakciók sorozata azonnal aktiválja a vérlemezkéket, és azok kitapadnak a sérült részhez. A von Willebrand faktor (az érfal sejtjei által termelt fehérje) a "ragasztó", mely megtartja a vérlemezkéket az érfalon. A kollagén és trombin nevű fehérjék a sérülés helyén hatnak, és a vérlemezkék összetapadását serkentik. Az összetapadt vérlemezkék csomót képezve elzárják a sérült részt. A vérlemezkék formája kerekről tüske alakúvá válik, fehérjéket és különféle anyagokat bocsátanak ki, amelyek odavonzzák a többi vérlemezkét és véralvadási faktorokat, növelve ezáltal a vérrög nagyságát.
A trombin átalakítja a fibrinogént - az egyik véralvadási faktort, amely normál esetben a vérben oldott állapotban van jelen - hosszú fibrin-szálakká, melyek az összetapadt vérlemezkék körül hálót képeznek, és további vérlemezkéket, vörösvértesteket kötnek meg. A fibrinszálak segítségével növekszik a vérrög, és segíti kitapadását az érfalhoz. A rögképződés során bizonyos trombint termelő véralvadási faktorok is aktiválódnak.
A vérrög képződéséhez vezető reakciók egyensúlyban vannak a véralvadást megállító, majd a gyógyult érfalon maradt vérrögöt feloldó folyamatokkal. Ezen szabályozó rendszer nélkül az egészen kis erek sérülése is olyan kiterjedt véralvadást idézhet elő, amelyeket bizonyos betegségekben tapasztalhatunk.
Kapcsolódó kép »| Kapcsolódó téma: | Gyógyszerek és vérrögök: egy bonyolult kapcsolat » |








