A veseartéria részleges elzáródása általában nem okoz tüneteket. Ahogy azonban az elzáródás roszabbodik, a beteg folyamatos, tompa fájdalmat érezhet a derekában vagy időnként az alhasában. A részleges elzáródás fokozatosan vezet magas vérnyomáshoz, vagy - ha a betegnek fokozatos, egyre romló szűkülete van az egyik vagy mindkét veseartériában - a fennálló magas vérnyomás hirtelen rosszabbodhat. Ha a magas vérnyomás kezelésére a betegnek angiotenzin-konvertáló enzim- (ACE-) gátlót vagy angiotenzin II-blokkolót adnak, a veseműködés gyorsan romlik. Ez a hatás visszafordítható, amennyiben a gyógyszer szedését azonnal megszakítják.

Ha az elzáródást egy elsodródott, és az egyik veseartéria szegmensbe beékelődött vérrög okozta, a beteg szervezetében máshol is lehetnek még rögök, például a belekben, az agyban, illetve a kéz- és lábujjak bőrében. Ezek az apró vérrögök az érintett területeken fájdalmat, kicsiny fekélyeket vagy üszkösödést, illetve enyhe agyvérzést okozhatnak.

A veseartéria teljes elzáródása láz, émelygés, hányás és hátfájás képében jelentkezhet. Ritkán vérzéshez vezet, ami vörösre vagy sötétbarnára színezi a vizeletet. Mindkét veseartéria - vagy azokban, akiknek csak egy veséjük van, az azt ellátó ér - komplett elzáródása teljesen leállítja a vizeletképződést, és a veséket (heveny veseelégtelenség).

Az orvos a beteg tünetei alapján gyanakszik elzáródásra. Laboratóriumi vizsgálatok, például a teljes vérkép és az üledékvizsgálat (a vizelet mikroszkópos vizsgálata) további segítséget nyújthatnak. A laktát dehidrogenáz vérszintje gyakran emelkedett; ez az enzim sokszor szabadul fel szervkárosodás kialakulásakor.

Mivel egyetlen tünet vagy laboratóriumi vizsgálat sem tudja célzottan azonosítani az elzáródást, képalkotó eljárásokkal kell vizsgálni a veséket, hogy kimutassák: nem működnek megfelelően. Az intravénás urográfia vagy az izotópos renográfia az érintett vesében a véráramlás csökkenését vagy megszűnését mutathatja. Egyik vizsgálat sem képes azonban különbséget tenni a veseinfarktus és más, veseműködést károsító kórképek között. Ehhez retrográd urográfiára vagy ultrahangvizsgálatra lehet szükség.

Az angiográfia az egyik legjobb eljárás a diagnózis megerősítésére. Ezt azonban csak akkor végzik el, ha az orvos az elzáródás sebészi megoldását tervezi. Másik lehetőség egy speciális komputertomográfiás vizsgálat (a spirál CT), ami pontosan ki tudja mutatni az elzáródást. A veseműködés javulását ismételt ultrahang- vagy izotópos vizsgálattal ellenőrzik.

A kezelés célja a keringés további romlásának megelőzése, és az elzárt keringés helyreállítása. Vérrögök esetén a szokásos kezelés véralvadásgátlók (antikoagulánsok) használata; először intravénásan, majd szájon át adják, hosszú időn keresztül. Ezek a gyógyszerek megakadályozzák, hogy az első vérrög tovább nőjön, és megelőzik a további vérrögök kialakulását. A vérrögöket feloldó gyógyszerek (trombolitikumok) hatékonyabbak lehetnek az antikoagulánsoknál. Ezek a szerek azonban csak akkor javítják a veseműködést, ha az artéria nem záródott el teljesen, illetve ha a vérrögök gyorsan feloldhatók. Három óra elteltével már végleges károsodás és elhalás (infarktus) valószínűsíthető.

Olykor műtéttel nyitják meg a vérrög által elzárt artériát, de ez a kezelés nagyobb kockázattal jár a szövődmények és a halálozás tekintetében, és nem javítja jobban a veseműködést, mint a véralvadásgátlók vagy a trombolitikumok magukban. Szinte mindig a gyógyszeres kezelést részesítik előnyben a sebészi megoldással szemben. Ha azonban a háttérben álló ok sérülés, az artériát helyre kell hozni.

A veseartéria ateroszklerózisa vagy fibrodiszpláziája által okozott elzáródás felszabadításához az ágyéktájon elhelyezkedő artéria femorálizon keresztül vezetnek ballonos katétert az érbe. Ezután a ballont felfújják, hogy megnyissák az elzáródott területet. Ezt nevezik perkutan transzluminális angioplasztikának. Az eljárás során rövid, üreges csövet (stentet) helyeznek be az artériába, hogy megelőzzék a szűkület ismételt kialakulását. Véralvadásgátlót is gyakran alkalmaznak utána. Amennyiben az angioplasztika nem jár sikerrel, az ateroszklerózis vagy a fibrodiszplázia által okozott elzáródást műtéti úton kell eltávolítani vagy áthidalni.

Bár a veseműködés a kezeléssel javulhat, általában nem áll helyre teljesen. Ha a szervezet egyéb részein is vérrögök alakultak ki, a beteg kilátásai rosszak, mivel a hasonló rögök gyakran okoznak egyidőben az agyban, a májban, a belekben és a lábakban is problémát.