Dr.Info - Hivatalos magyar egészségügyi tudakozó
Egészségügyi Minisztérium
Telefonos tudakozó elérhetősége:
Telefon: 06 40 DRINFO (06 40 374-636)
Hétköznap és hétvégén: 0-24 óráig
 
Kihez forduljon?Kihez forduljon?
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Gyógyszerek, segédeszközökGyógyszerek, segédeszközök
 
 
Egészségügyi tudástárEgészségügyi tudástár
 
 
 
 
 
 
 
KapcsolatKapcsolat
 
 
 
 
 
 
Közérdekű információk
Mi történik az őstermelőkkel, hova jelentenek, ki jelenti be őket?
 
 
 
Érdekli az egészségügy?
Érdeklik egészségügyi ellátással kapcsolatos információk? Közérdekű információk rovatunkban témakörökbe rendezve megtalálja egészségüggyel kapcsolatos jogszabályok könnyen érthető összefoglalóit.
 
 
 
Betegség információkBetegség információk
Ezen az oldalon a kiválasztott találat teljes szövegét tekintheti meg. Ha nem találta meg teljes egészében a keresett információt, válasszon másik találatot a találati listából, hajtson végre újabb keresést vagy keressen tovább a tartalomjegyzéken keresztül.
MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »    Tartalomjegyzékhez »

Mániás depresszió

A mániás depresszióban, más néven bipoláris kedélybetegségben a depresszió, illetve a mánia vagy a mérsékelt öröm, lelkesültség időszakai váltakoznak.

A mániás depresszió valamilyen szinten az USA lakosságának majdnem 2%-át érinti. A rendellenesség valószínűleg örökölhető, habár pontos genetikai oka még ismeretlen, a nőket és a férfiakat egyenlő arányban érinti, azonban a nőkben inkább a depreszszió, míg férfiakban inkább a mánia tünetei fordulnak elő. A betegség gyakoribb magasabb szociális és jobb helyzetű emberekben, általában a tízes, húszas vagy harmincas éveik során alakul ki.


Panaszok, tünetek és kórisme

A mániás depresszió jellemzően depresszióval kezdődik, a betegség lefolyása során legalább egy mániás szakasz fordul elő. A depressziós szakaszok időtartama általában 3-6 hónap. A betegség legsúlyosabb formája a I. típusú bipoláris betegség, ebben depreszsziós és kifejezett mániás szakaszok váltakoznak. A kevésbé súlyos II. típusú bipoláris betegségben a rövid depressziós szakaszokat hipománia követi. A depresszió és mánia sokszor évszaknak megfelelően, például a depresszió ősszel és télen, míg a mánia tavasszal és nyáron jelentkezik.

A betegség még ennél is enyhébb formája a ciklotim zavar, ennek során az emelkedett és szomorú időszakok kevésbé erőteljesek, általában csak néhány napig tartanak, szabálytalan időközönként viszonylag gyakran jelentkeznek. Bár a ciklotim zavar néha súlyosabb mániás depresszióvá fejlődhet, a legtöbb betegnél ez soha nem történik meg. A ciklotim zavar fellendítheti a beteg üzleti, személyes sikereit, kreativitását, ugyanakkor a munkában és a tanulásban hullámzó teljesítményhez, a lakhely gyakori változtatásához, a partnerkapcsolatok ismétlődő megszakadásához, váláshoz, alkohol- és gyógyszerabúzushoz vezethet. A betegek mintegy egyharmadában a tünetek kezelést igénylő kedélybetegséggé alakulhatnak.

A mániás depressziót jellegzetes tünetei alapján diagnosztizálhatjuk. Az orvos megállapítja, hogy a beteg éppen mániás vagy depressziós szakaszban van, és ennek megfelelően határozza meg a kezelés módját. Kb. három mániás-depressziós betegből egynél a mánia (vagy hipománia) és depresszió együttes jelentkezése fordul elő. Ezt az állapotot kevert bipoláris állapotnak hívjuk.


Kezelés és kórjóslat

A mániás depresszió majdnem minden esetben ismétlődő jellegű. Néha a depressziós és mániás szakaszok között normális hangulati állapot egyáltalán nem fordul elő. Egyesekben gyakrabban váltakoznak a szakaszok, másokban ritkábban. A betegek mintegy 15%-ában, többnyire nőkben, 3 vagy négy szakasz is előfordulhat évenként. Nehezebb a kezelés azok esetében, akiknél a szakaszok gyakrabban váltakoznak.

Valamennyi antidepresszáns a depressziót mániára vagy hipomániára változtathatja át, néha pedig a szakaszok gyors váltakozását okozzák, ezért ezeket a szereket csak rövidtávon, a beteg hangulatát nyomon követve célszerű alkalmazni. A hipomániás vagy mániás állapot jelentkezéseinek első jelére az antidepresszáns szedését be kell szüntetni. Optimális esetben az antidepresszáns szedésével egyidejűleg hangulatszabályozó szert - például lítiumot vagy görcsgátlót - kell alkalmazni.

A lítium nem fejt ki hatást a normális hangulatra, azonban a betegek mintegy 70%-ánál csökkenti a hangulatváltások gyakoriságát. Az orvosnak a lítium vérszintjét vérvizsgálatokkal rendszeresen nyomon kell követnie. A lithium mellékhatása lehet remegés, apró izomrángás, hányinger, hányás, hasmenés, szomjúság, fokozott vizeletürítés és súlygyarapodás. Ezek a mellékhatások általában időszakosak, és az adagolás változtatásával enyhíthetőek, illetve megszüntethetőek. A lítium az aknék és pszoriázis fellángolását, a pajzsmirigyhormon szintjének csökkenését okozhatja, emiatt a pajzsmirigyhormon pótlására lehet szükség. Az adagolás mérséklése csökkentheti a mellékhatásokat, néha azonban a lítium alkalmazását fel kell függeszteni, amire a mellékhatások teljesen megszűnnek. Ritkán a lítium hosszú távú alkalmazása károsan hat a vesére, ezért a vese működését vér- és vizeletvizsgálattal 3-4 havonta ellenőrizni kell.

Ha a vérben nagyon magas a lítium szintje, állandó fejfájás, zavartság, aluszékonyság, görcsrohamok, szívritmuszavarok fordulhatnak elő; idősekben a mellékhatások kialakulásának nagyobb az esélye. Szülni kívánó nőnek a terhesség kezdete előtt abba kell hagynia a lítium szedését, mert az ritkán szívfejlődési rendellenességeket okozhat a fejlődő magzatban.

Az elmúlt évek során új gyógyszeres terápiák váltak elérhetővé. A hirtelen fellépő mániás szakaszokat risperidon, kvetiapin vagy olanzapin (úgynevezett atípusos antipszichotikumok) segítségével kezelhetjük, ezeknél a szereknél komoly mellékhatások kialakulásának csekély a kockázata. A mánia kezelésére használatos egyéb szerek között megtaláljuk a karbamazepin és divalproex görcsgátlókat; figyelembe kell venni azonban, hogy a karbamazepin csökkentheti a vörös- és fehérvérsejtek számát, a divalproex pedig, elsősorban gyermekekben, májkárosodást, ritka esetben súlyos hasnyálmirigy-károsodást okozhat. Állandó orvosi felügyelet mellett ezek a problémák időben észrevehetőek, ezért a karbamazepin és divalproex alkalmazása értékes alternatívát jelenthet a lítium alkalmazásával szemben, főleg olyan betegekben, akik az egyéb kezelésekre nem reagálnak.

Legújabban a lamotrigin görcsgátlót kezdték alkalmazni a mániás depresszió kezelésében, főként annak depressziós fázisában. A lamotrigin alkalmazásával néhány betegben helyettesíthetők az antidepresszánsok. A karbamazepinhez hasonlóan a lamotrigin is súlyos bőrkiütéseket okozhat. További használatos görcsgátlók az oxkarbazepin és a topiramat.

A hangulatstabilizáló szereket szedőknél ajánlatos a pszichoterápia is, ennek fő szerepe a beteg együttműködésének biztosítása. A csoportterápia segítségével a betegek és rokonaik jobban megérthetik a mániás depresszió mibenlétét, könnyebben alkalmazkodhatnak ahhoz.

A fototerápia , amely mesterséges fénnyel való kezelést jelent, néha a mániás depresszió kezelésében használatos, főleg annak enyhébb, szezonális formáiban: őszi-téli depresszióban és tavaszi-nyári hipomániaban (szezonális hangulati zavar). Túl erős fény azonban hipomániát válthat ki, esetleg szemkárosodást is okozhat, ezért a fototerápiát mindig kedélybetegségekre specializálódott orvosnak kell felügyelnie.

A megjelenített alfejezetet tartalmazó fejezet és további alfejezetei:

101. FEJEZET Depresszió és mánia
Depresszió »
Mánia »
Mániás depresszió