Tüneteket mind a jóindulatú, mind a rosszindulatú agydaganatok okoznak. Ezek a tumorok számos tünet forrásai lehetnek, melyek olykor hirtelen, máskor meg fokozatosan fejlődnek ki. A daganat nagysága, növekedési sebessége és helye szabja meg, hogy mely tünetek jelentkeznek elsőként, és hogyan alakulnak a későbbiekben. Az agy egyes részein még kis tumor is súlyos tüneteket okozhat, más helyen a daganatok viszonylag nagyra tudnak nőni, mielőtt bármiféle tünet fellépne. Eleinte a daganat eltolhatja, megnyújthatja az idegszövetet, amely jól tűri ezeket a behatásokat, így egy ideig esetleg nem jelentkeznek tünetek. A panaszok akkor lépnek fel, amikor az agy károsodik vagy a koponyán belüli (intrakraniális) nyomás növekedése összenyomja az agyat. A nyomásnövekedést a daganat burjánzása okozza. Végeredményben minden agydaganat nyomásfokozódáshoz vezet.

Amennyiben az agydaganat a szervezet más részéből kiinduló rák áttétje, számolni lehet az eredeti daganat okozta panaszokkal is. Így például egy tüdőrákos beteg köpete véres lehet az agydaganat okozta tünetek mellett.

A fejfájás gyakran az első tünet, jóllehet a legtöbb fejfájás hátterében nem agydaganat áll. Az agytumor okozta fejfájás idővel egyre gyakrabban tér vissza, míg végül enyhülés nélkül állandó fejfájást okoz. A fájdalom fekve gyakran rosszabb, és a beteget álmából is felébresztheti. A fokozatosan növekvő tumor okozta fejfájás típusos esetben közvetlenül ébredés után súlyosabb. Amennyiben ilyen típusú fejfájás jelentkezik korábban nem fejfájós betegnél, agydaganat állhat a háttérben.

Az agyi tumorok személyiségváltozást okozhatnak. A beteg visszahúzódó, hangulatzavarok és - nem ritkán - csökkenő munkahelyi teljesítmény jellemző lehet. A beteg álmosnak, zavartnak, gondolkodásra képtelennek érezheti magát. Ezek a tünetek gyakran jobban feltűnnek a családtagoknak és a munkatársaknak, mint a betegnek. A depresszió és a szorongás - különösen a hirtelen kifejlődő formák - agydaganat korai jelei lehetnek. Szokatlan a bizarr viselkedés. Idősekben bizonyos agyi tumorok demenciával öszszetéveszthető tüneteket okoznak.

További gyakori tünet a szédülés, az egyensúly- és a koordinációs zavar. Később a koponyaűri nyomás emelkedésével hányinger, hányás, levertség, kábultság, szakaszosan jelentkező láz, de akár kóma is felléphet. Néhány agydaganat görcsrohamokat okoz.

Az érintett agyterülettől függően a daganat okozhat kar-, láb- vagy féloldali gyengeséget, illetve bénulást, és okozhat érzészavart (a meleg, a hideg, a nyomás, a finom érintés és tűszúrás-érzés csökkent). Beszédzavar léphet fel. A hallás, a szaglás és a látás is érintett lehet (pl. kettős látás, vagy látásvesztés). Az agyalapi mirigy daganata például nyomhatja a közeli látóideget (II. agyideg), és ilyen módon károsodhat a perifériás látás. Az agytörzsre nyomást kifejtő daganatok hatására a szív- és a légzésfrekvencia kórosan felgyorsulhat vagy lelassulhat. Bármely efféle tünet súlyos állapotra utal, és azonnali orvosi ellátást kíván.

Amennyiben egy daganat elzárja az agyüregben (kamrán) átáramló cerebrospinális folyadék útját, a folyadék felhalmozódhat, és kitágítja az agykamrákat (ezt az állapotot hidrokefalusznak nevezik). Ennek eredményeképpen a koponyaűri nyomás emelkedik, amelynek egyéb tünetei mellett a hidrokefaluszos beteg nem tud felfelé tekinteni. Csecsemőkben a fejkörfogat megnövekedik.

A nagyfokú nyomásfokozódás a koponya tágulási képtelensége miatt az agyat lefelé nyomja, aminek agyi beékelődés lehet a következménye. Ennek két fő típusa ismert. A transztentoriális beékelődés során az agy felső része (nagyagy) préselődik át az előbbit az agy alsó részétől (a kisagytól és az agytörzstől) elválasztó viszonylag merev szövetlemez szűk nyílásán (a tentoriális hasadékon). Azokban a betegekben, akikben ez a fajta beékelődés jön létre, tudatzavar és a daganathoz képest ellenoldali testfél bénulás következhet be.

A tonzilláris beékelődésnél, az agy alsó részéből kiinduló daganat a kisagy legalsó részét (a kisagyi tonzillákat) a koponyaalap nyílásába (öreglyuk, foramen magnum) préseli be. Ennek következtében a légzést, a pulzusszámot és a vérnyomást szabályozó agytörzs összenyomódik, és működésében zavarok állnak be. Azonnali kezelés nélkül a beékelődés gyorsan kómát és halált okozhat.

Az agydaganat gyanúja az első ízben jelentkező epilepsziás roham vagy a jellegzetes tünetek alapján merül fel. Bár az agyműködés zavarát gyakran fizikális vizsgálattal is ki lehet mutatni, a tumor diagnózisához további vizsgálatokra van szükség.

A hagyományos koponyaröntgennel a csontot kimaró (erodáló) daganatokat ki lehet mutatni (ilyen például a meningeóma vagy az agyalapi mirigy adenómája). Gyanú során az MRI vagy a CT elvégzése indokolt, mert ezekkel mindenfajta agydaganat kimutatható, ráadásul a daganat mérete és pontos elhelyezkedése is nagy részletességgel ábrázolódik. Az agydaganat felismerésekor esetén további diagnosztikus vizsgálatokat végeznek.

Esetenként gerinccsapolásra (lumbálpunkcióra) kerül sor, amellyel mikroszkópos vizsgálatokhoz agyvizet lehet nyerni. Ezt a vizsgálatot elsősorban akkor végzik, ha felmerül, hogy a daganat ráterjedt az agyhártyákra, nyomja az agyidegeket, illetve elzárta a likvoráramlás útját. A vizsgálat akkor is hasznos lehet, ha a daganat diagnózisa vagy típusa nem egyértelmű. Az agyvízből kimutathatóak lehetnek a rákos sejtek. A gerinccsapolás azonban nem végezhető el azokban, akikben a koponyaűri nyomás fokozódott. A likvorvétel ilyenkor a daganat elmozdulásával és beékelődéssel járhat.

A daganat biopsziájára (szövetmintavétel mikroszkópos vizsgálatra) rendszerint szükség van a tumor típusának a meghatározásához és annak eldöntésére, hogy rákos elfajulásról van-e szó. A mintavétel történhet műtét közben is. Nehezen megközelíthető daganatok esetén háromdimenziós ábrázolást adó CT irányítása mellett tűvel vesznek mintát (sztereotaksziás biopszia).

Az agydaganatok kezelése az elhelyezkedésüktől és a szövettani típusuktól függ. Amikor lehetséges, a műtéti eltávolítás indokolt. Néhány tumort az agy kisfokú sérülésével vagy anélkül is el lehet távolítani. Sokszor azonban, a daganat lokalizációja miatt nehezen vagy egyáltalán nem lehet lényeges struktúrák sértése nélkül a daganatot kifejteni. A műtét időnként részleges bénuláshoz, érzészavarokhoz, intellektuális károsodásához vezet. Ennek ellenére a daganat eltávolítása, függetlenül annak jó- vagy rosszindulatúságától, döntő fontosságú, ha az fontos agyi struktúrákat veszélyeztet. Még ha teljes gyógyulás nem is érhető el, a tumor méretének a csökkentésével enyhíthetők a tünetek, és megállapítható, hogy szükség van-e egyéb terápiás beavatkozásra, például besugárzásra vagy kemoterápiára.

A jóindulatú daganatok eltávolítása gyakran biztonságos és teljes gyógyulással jár. A nagyon kicsi és az idősekben kifejlődő daganatokat sokszor a tünetek megjelenéséig nem operálják. Olykor a műtétet követően besugárzással kísérlik meg a bent maradt daganatsejtek elpusztítását. A sugársebészetnek a hagyományos sebészi technikával nehezebben megközelíthető, kis daganatok kezelésében van szerepe. Emellett meningeómák kezelésére is használják. Ennél a technikánál a fókuszált sugarakkal nem a daganat elroncsolása a cél. A sugársebészeti kezelés egy nap alatt lezajlik.

A legtöbb rosszindulatú agydaganat kezelésében a műtétet, a besugárzást és a kemoterápiát ötvözik. A tumorból igyekeznek minél többet sebészileg eltávolítani, majd a sugárkezeléssel folytatják. Ez utóbbi több héten keresztül zajlik, s bár ritkán vezet teljes gyógyuláshoz, a daganat zsugorításával hónapokkal vagy akár évekkel késlelteti annak további fejlődését. Néhány rákos daganat kezelésében kemoterápiára is sor kerül. Ez a módszer különösen hatékony az anaplasztikus oligodendrogliómák kezelésében. A sugársebészeti technikát szintén használják rákos burjánzások kezelésére.

A koponyán belüli nyomásfokozódás nagyon súlyos, azonnali orvosi beavatkozást igénylő kórkép. Gyógyszerek, például mannitol vagy kortikoszteroidok, adhatóak infúzióban a nyomás csökkentésére és a beékelődés megakadályozására. Szteroidokkal a tünetek javulása még nagy tumor esetén is gyakran napokon belül bekövetkezik. Amennyiben a daganat elzárja az agyon belüli likvoráramlás útját, a beékelődés elkerülésére az agyvíz lebocsátására szolgáló eszköz ültethető be. Ez az eszköz egy kis csőből (katéter) és a koponyaűri nyomás mérésére alkalmas mérőszerkezetből áll. A csövecskét egy a koponyába fúrt, apró nyíláson vezetik be az agy oldalkamrájába. A beavatkozás során helyi vagy általános érzéstelenítést alkalmaznak. Néhány nap után a csövet eltávolítják vagy állandó katéterre (sönt) cserélik. Ez alatt az idő alatt a daganatot részben vagy egészében sebészileg eltávolítják, vagy sugársebészeti technikával, besugárzással csökkentik a méretét, és ezáltal lehetővé teszik az agyvíz áramlását.

Az agyi áttétek kezelése elsősorban a primér daganat kiindulási helyétől függ. Az áttéteket gyakran besugarazzák. Sebészi eltávolítás csak egy áttét esetén bizonyul hasznosnak. A hagyományos kezelési eljárások mellett sugársebészeti technikával és néhány kísérleti kezelési módszerrel, pl. kemoterápiával, radioaktív implantátumokkal próbálkoznak.

A betegek kórjóslata a daganat típusától és elhelyezkedésétől függ, és teljes gyógyulás ugyanúgy előfordulhat, mint a halálos kimenetel.

Életkilátások:A rosszindulatú agydaganatban szenvedő betegek életkilátásai korlátozottak, és ezért ezeknek a betegeknek célszerű előre lerögzíteniük a későbbi kezelésekkel kapcsolatos rendelkezéseiket. Ennek alapján az orvos akkor is tisztában lehet a beteg ellátással kapcsolatos igényeivel, amikor a beteg maga már nem képes ilyen kérdésekben döntést hozni. Számos rákközpont, különösen a hospice tevékenységet is támogató helyeken pszichoterápiás lehetőségeket és otthonápolási tanácsadókat is biztosít.