MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »
Tartalomjegyzékhez »
80. FEJEZET - A szédülés és vertigo
A szédülés pontatlan kifejezés, melyet különböző
érzetek körülírására alkalmaznak. Sokszor szédülésnek nevezik az ájulásérzést, a
kábultságot, az egyensúlyvesztést, a forgásérzést, a dekoncentráltság élményét és a
gyengeséget. A vertigo - valódi szédülés - jelentése jól meghatározott: az érintett saját
magának vagy környezetének mozgását vagy forgását észleli (forgó álmozgás).
A szédülésnek nevezik rendszerint az ájulás- és kábultságérzést, melynek során a beteg
úgy érzi, hogy rövidesen eszméletét veszti; egyensúlyvesztést, mikor a beteg ingatagnak,
elesésre hajlamosnak érzi magát. A szédülés lehet átmeneti és krónikus. A krónikus
szédülés (bizonytalanság érzés) idősebbek között gyakoribb.
Az esetek 5-6%-ában ez a panasz viszi az orvoshoz a beteget. Bár a szédülés bármely
életkorban előfordulhat, a kor előrehaladtával gyakorisága nő. A 40 évesnél idősebb
népesség mintegy 40%-a él át szédüléses panaszokat az élete folyamán.
Jóllehet a szédülés nemegyszer kellemetlen, sőt munkaképtelenséggel is járhat, súlyos
betegségre csak az esetek 5%-ában utal. A szédülés mindegyik típusának hátterében
rendszerint jellemző okokat találunk. Az ájulásérzés és kábultság, például, gyakorta
hirtelen vérnyomásesés 
, illetve az agyi vérellátás
elégtelenségét okozó kórképek következménye. Ez utóbbiakhoz tartozik a szívkoszorúerek
betegségei mellett a szívritmuszavar és a szívelégtelenség is. Szorongással járó kórképek
és erőltetett légzés (hiperventilláció) szintén okozhat kábultságot.
Az egyensúlyérzék elvesztése felléphet látászavarok, különösképp kettős látás
következtében, hiszen a szervezetet a képi információk segítik az egyensúly megtartásában.
Izomgyengeséggel járó, és így a járást megnehezítő csont-izomrendszeri betegségek is
vezethetnek egyensúlyzavarokhoz, hasonlóan bizonyos görcsgátló és nyugtató gyógyszerekhez.
A belső fül betegségei gyakran járhatnak vertigóval. A vertigónak számos oka lehet,
beleértve a "tengeri betegség"-et, a benignus paroxizmális pozícionális vertigót és a Meniere-betegséget . A
krónikus szédülés hátterében, kiváltképp idősekben, számos ok állhat.
A szédülés bármely korban okozhat gondot, ez különösen akkor igaz, ha az érintett
személynek igényes vagy veszélyes feladatot kell végeznie. Idősekben a krónikus
szédülésérzés az elesés és csonttörés megnövekedett kockázatával jár, és korlátozza a napi
tevékenységek végzését.
Kórisme és kezelés
Tartósan fennálló vagy a hétköznapi tevékenységeket akadályozó szédülés esetén
forduljunk orvoshoz.
A kezelés megkezdése előtt az orvosnak tisztáznia kell a szédülés jellegét és okát.
Megkérik a beteget, hogy részletesen és pontosan írja körül az észlelt panaszokat:
ájulásérzése volt vagy kábultság, esetleg egyensúlyzavar, a környezet vagy a saját
testének forgása, mozgása (vertigo), netalán egyéb érzés? A kérdések kiterjednek a
szédülés kezdetére és időtartamára, a kiváltó és enyhítő tényezőkre és a kísérő
panaszokra (fejfájás, süketség, fülzúgás[tinnitus],látászavar, gyengeség vagy járászavar). Az
efféle részletek rámutathatnak a szédülés jellegére.
Az egyensúly vizsgálata során a vizsgált személyt megkérik, hogy álljon egyenesen,
majd pedig menjen egyenes vonalban előbb nyitott, majd csukott szemmel. Látás és a kóros
szemmozgások (pl.: nisztagmus ) vizsgálhatóak. Hallás
vizsgálatok végezhetőek, mivel ezek gyakran derítenek fényt belsőfül-betegségekre,
amelyek mind egyensúly-, mind hallászavarokat okoznak.
Annak kimutatására, hogy a szédülés mögött hirtelen vérnyomásesés áll, vérnyomás- és a
pulzusmérés történik a beteg ülő vagy fekvő helyzetében, majd felállást követően. A
szívműködés vizsgálata céljából végezhető elektrokardiográfia, echokardiográfia és
terheléses vizsgálat is.
Kiegészítő diagnosztikus vizsgálatként a koponya komputertomográfiás (CT) és mágneses
rezonancia vizsgálata (MRI), továbbá gerinccsapolás jöhet szóba. Agyi vérellátási zavar
gyanúja esetén érfestés (angiográfia), mágneses rezonancia angiográfia (MRA) vagy
Doppler-ultrahang vizsgálat végezhető. Ezekkel a módszerekkel kimutathatók az agyat
ellátó artériák szűkületei vagy elzáródásai. Mivel az MRA nem invazív eljárás,
ultrahanggal kombinálva gyakrabban alkalmazzák, mint az angiográfiát, ami invazív
(katétert kell bevezetni egy verőérbe).
Amennyiben az orvos nem találja meg a panaszok okát, megnyugtathatja a beteget, hogy
egyelőre nincs kimutatható súlyos betegsége. Tisztázott vagy olyan gyanú esetén oki
kezelés alkalmazható. Így, amenynyiben gyógyszer okozza a panaszokat, az adag
csökkentése, vagy a szer elhagyása jön szóba. Adhatóak gyógyszerek a kísérő tünetek (pl.
hányinger) csökkentésére, vagy a vérnyomásesés megelőzése céljából. Véralvadásgátló
szerekkel a vérrögképződés és szélütés megelőzhető. Ritka esetekben sebészi beavatkozás
válik szükségessé - például tumor eltávolítása céljából. A benignus paroxizmális
pozícionális vertigo egy egyszerű eljárás segítségével (Epley manőver) az orvosi
rendelőben kezelhető.
