A gerincvelő hosszú, törékeny, csőszerű képződmény, mely az agytörzs alsó végétől
majdnem egészen a gerincoszlop aljáig tart. A gerincvelő olyan idegrostokból áll,
amelyek részben az agy felől a szervezet többi része felé szállítanak információt,
másként olyanokból, amelyek a szervezet üzeneteit juttatják el az agyba. Néhány reflex
központja is itt található, például a térd (patella)-reflexé. 
Az agyhoz hasonlóan a gerincvelőt is három réteg agyhártya öleli
körül. A gerincvelő az azt körbefogó agyhártyákkal együtt a gerinccsatornában fekszik,
ami a gerinc közepén halad végig. A legtöbb felnőttben a gerinc 26 csigolyából áll, ezek
a hát különálló csontjait képezik. Ahogy a koponya az agyat védi, úgy óvja a
gerincoszlop a gerincvelőt. A csigolyákat porckorongok választják el egymástól. Séta és
ugrás közben a gerinc jelentős erőbehatásoknak van kitéve, ezeket fogják föl, csökkentik
a csigolyaközti porckorongok.
A gerincvelő, az agyhoz hasonlóan szintén szürke és fehérállományból áll. A gerincvelő közepe pillangó alakú szürkeállományt tartalmaz. A "lepkeszárnyak" elülső részeiben, az ún. elülső szarvakban vannak a mozgató idegsejtek, ezek juttatják el az agytól vagy a gerincvelő más részeitől kapott üzeneteket az izmokhoz, s így váltanak ki mozgást. A hátsó szarvak érző sejteket tartalmaznak, melyek a szervezetből jövő érző információt küldik tovább a gerincvelőn keresztül az agyba. A szürkeállományt környező fehérállomány idegrostokat tartalmaz: az agy felé menő érző idegrostokat (felszálló pályák) és a leszálló pályákat, melyek az agyból az izmokhoz futó impulzusokat szállítják.
Kapcsolódó kép »
