Három típusú izom ismeretes: a vázizom, a simaizom és a szívizom. Ezek közül kettő - a vázizom és a simaizom - a csont- és izomrendszer részei.
A legtöbb ember a vázizomra gondol, mint izomra, mely összehúzódásával képes a különböző testrészeket mozgatni. A vázizom szabályos egységekbe rendezett, összehúzódásra képes izomrostok kötegeiből áll, melyek a mikroszkóp alatt csíkoknak látszanak (ezért harántcsíkolt izomnak is nevezik). A testtartást és mozgást biztosító vázizmok a csontokhoz rögzülnek, és ellentétes csoportokban rendeződnek az ízületek körül. Például a könyököt hajlító izmot (bicepsz) a nyújtó izom (tricepsz) ellensúlyozza. A vázizmokat az agy szabályozza, ezért ezeket akaratlagos izmoknak is nevezik, mert az egyén tudatosan irányítani képes működésüket. A rendszeres mozgás tartja fenn, illetve növeli a vázizmok méretét és hosszát. Emellett a növekedési hormon és a tesztoszteron segíti az izmok növekedését gyermekkorban, és tartja fenn azok méretét felnőtt korban.
A simaizomzat irányít bizonyos nem szembetűnő testfunkciókat. Sok artériát simaizom vesz körül, és összehúzódásával szabályozza a véráramlást. Körbeveszi a beleket, és összehúzódva továbbítja az ételt és a székletet az emésztőcsatornában. A simaizmokat is az agy szabályozza, de az akarattól függetlenül. A simaizom összehúzódását és elernyedését a test szükségletei irányítják, az egyén akaratától függetlenül. A simaizmokat nem akaratlagos izmoknak is nevezik.
A szívizom a szívet alkotja; nem része a csont- és izomrendszernek. Ugyanúgy, mint a vázizmok, a szívizom is rostok szabályos egységeiből épül fel, melyek szintén csíkok formájában láthatók a mikroszkóp alatt. A szívizom azonban ritmusosan összehúzódik és elernyed az ember akaratától függetlenül.








