MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »
Tartalomjegyzékhez »
Szilikózis
A szilikózist a szilikátpor (kvarcpor)
belégzése okozza, és a tüdők progresszív hegesedésével
jár.
A szilikózis a legrégebb óta ismert foglalkozási tüdőbetegség, mely akkor alakul ki,
ha valaki éveken át szilikátport lélegezik be. A szilikát a homok fő alkotója, így a
fémbányászok, a homokkő- és gránitvágók, az öntőmunkások és a fazekasok gyakran
érintkeznek vele.
A belégzést követően a szilikátpor bejut a tüdőkbe, ahol a tisztítósejtek (ilyenek
például a makrofágok) bekebelezik. 
A tisztítósejtek
enzimeket bocsátanak ki, ezek indítják el a tüdő hegesedési folyamatát. A hegesedett
területek kezdetben kerek kis csomókat alkotnak (egyszerű gócos szilikózis), amelyek
végül nagyobb csomókká olvadhatnak össze (komplikált szilikózis). Ezeken a heges
területeken keresztül képtelen az oxigén a vérbe jutni. A tüdők rugalmasságukból is
veszítenek, ezért a légzés nagyobb erőfeszítésbe kerül.
Panaszok, tünetek és kórisme
Legalább 20 éven át kell a porral érintkezni ahhoz, hogy a tünetek megjelenjenek.
Felléphetnek a tünetek azonban 10 évnél korábban is homokfúvók, csatornafúrók és
dörzs-szappant előállítók között, mert munkájuk során nagy mennyiségű szilikátpor
termelődik.
A szilikát által okozott legkevésbé súlyos tüdőbetegség az egyszerű noduláris
(gócos) szilikózis. Egyszerű noduláris szilikózisban a betegnek általában nincs
légzészavara, de a nagy légutak gyulladása (idült hörghurut) miatt köhöghet, és sok
köpetet üríthet.
Azok, akik a súlyosabb formában, az ún. komplikált (szövődményes) szilikózisban
szenvednek, köhögnek, sok köpetet ürítenek, és súlyos légszomjuk van. Kezdetben a
légszomj csak terheléskor jelentkezik, később azonban nyugalomban is megjelenhet. A
légzés még évekkel azután is romolhat, hogy a beteg abbahagyta a szilikáttal való
munkát. A tüdőkárosodás megterheli a jobb szívfelet, és egyfajta szívelégtelenséghez
vezethet (kor pulmonale), mely akár halálos is lehet.
Ha szilikózisos beteg találkozik a tuberkulózis kórokozójával, akkor sokkal nagyobb
esélye van arra, hogy megfertőződik, mintha nem lenne szilikózisa.
Az orvos a szilikózist úgy ismeri fel, hogy a szilikátmal dolgozó beteg mellkasi
röntgenfelvételén a hegesedés és a gócok jellegzetes képét látja. Gyakran a
légzésfunkciós vizsgálatokat is el kell végzni, hogy a tüdők működési zavarára fény
derüljön.
Megelőzés
A szilikózis megelőzéséhez kulcsfontosságú a munkahelyen a szilikátpor mennyiségét
korlátozni. Ha a por mennyisége nem csökkenthető - ami például a homokfúvó iparban
előfordulhat -, a munkásoknak védőfelszerelést kell viselniük, például egy olyan
csuklyát, melyen keresztül tiszta kinti levegőt lélegezhetnek be, vagy speciális
maszkot, mely az apró részecskéket hatékonyan kiszűri. Az effajta védelem nem érhető
el minden, poros helyen dolgozó munkásnak (ilyenek lehetnek például a festők és a
hegesztők), ezért amikor csak lehetséges, csiszoláshoz nem szabad homokot használni.
A szilikátporral dolgozókról rendszeresen mellkasi röntgenfelvételt készítenek (ez
homokfúvók esetében 6 havonta, a többi munkás esetében 2-5 évente ajánlott), így az
elváltozásokat korán fel lehet ismerni. Ha a röntgenfelvétel szilikózist mutat, az
orvos várhatóan eltanácsolja betegét a további szilikátos munkától.
Kezelés
A szilikózist nem lehet gyógyítani, a betegség romlását viszont - főleg a betegség
korai szakaszában - lassítani lehet azzal, hogy a beteg kerüli a szilikátot. Légzési
nehezítettségben a beteg állapotán javíthatnak az idült hörghurutban alkalmazott
kezelési módok, így a légutakat nyitvatartó és a váladékképződést csökkentő
gyógyszerek. Mivel a szilikózisos betegben nagyobb
eséllyel alakul ki tuberkulózis, a rendszeres ellenőrzések során elvégzik a fertőzés
kimutatására alkalmas tuberkulin bőrpróbát is.
