Gyógyszerek: A legtöbb hipoglikémiás eset diabéteszes betegekben fordul elő, akiknél a hipoglikémiát a vércukor csökkentésére használt inzulin, vagy egyéb gyógyszerek (például a szulfanilurea készítmények) váltják ki. A cukorbetegek néha az inzulin adását követő hipoglikémiát "inzulin reakciónak" vagy "remegéses állapotnak" nevezik. Az inzulin reakció akkor fordul elő leggyakrabban, amikor a leginkább törekszenek arra, hogy a vércukorszint a lehető legjobban megközelítse a normál értékeket. A testsúlyukból vesztő, vagy veseelégtelen betegek hajlamosabbak hipoglikémiára. A szulfanilurea tartalmú gyógyszerek okozta hipoglikémiára az idősek hajlama sokkal nagyobb, mind a fiatalabbaké.

Amennyiben a diabéteszes beteg szokásos gyógyszeradagját követően a megszokottnál kevesebbet eszik vagy többet mozog, a gyógyszer a vércukorszintet túlzottan lecsökkentheti. Azok a betegek, akiknek diabétesze régóta áll fenn és súlyos, még inkább veszélyeztetettek hipoglikémia szempontjából, mert ezekben a helyzetekben nem képesek elég glukagont vagy adrenalint termelni. A felszabadított glukagon és adrenalin mennyisége gyakran nem elég ahhoz, hogy ellensúlyozni tudja az alacsony vércukorszintet.

A cukorbetegség gyógyszerein kívül egyéb gyógyszerek is kiválthatnak hipoglikémiát, nevezetesen a pentamidin, melyet egy bizonyos fajta - leggyakrabban az AIDS-ben előforduló - tüdőgyulladás kezelésére használnak, és a kinin, mely az izomgörcsök terápiájában használatos szer.

Egy ritka, szintén gyógyszer kiváltotta hipoglikémia előfordulhat Münchausen-szindrómában szenvedőkben, akik titokban inzulint vagy egyéb gyógyszereket vesznek magukhoz. A hipoglikémia esetükben része a figyelem felkeltését célzó magatartásnak.

Éhezés:Az éhezéses hipoglikémia esetében egy bizonyos időn túl a szervezet nem képes étel fogyasztása nélkül a megfelelő vércukorszintet fenntartani. Azonban a sokáig tartó éhezés, sőt még az éhezést követő tartós kimerítő testmozgás sem szokott - egyébként egészséges emberben - hipoglikémiát kiváltani, bár időnként előfordul.

Számos olyan betegség vagy állapot ismert, melyben felléphet éhezéses hipoglikémia. Ha valaki evés nélkül sok alkoholt iszik, az alkohol gátolhatja a májban tárolt cukor felszabadítását. Májbetegség, így vírusos májgyulladás, cirrózis, vagy daganat esetében előfordul, hogy a máj nem képes elegendő cukrot elraktározni. Csecsemő- vagy gyermekkorban a cukor felhasználásában szerepet játszó enzimrendszer kóros volta miatt léphet fel hipoglikémia.

Evésre fellépő reakció:Hipoglikémia kialakulhat étkezést követően is, főleg szénhidrátok fogyasztása után. A szervezet ilyenkor túlzott mértékben válaszol az étel elfogyasztására, azaz több inzulint termel, mint amennyi szükséges lenne.

Bizonyos gyomorműtéteket, például a gyomor egy részének eltávolítását követően, a cukrok felszívódása nagyon gyors lehet, igen nagymértékben serkentve az inzulin termelését. Egyes cukorfajták (fruktóz és galaktóz) és aminosavak (leucin) lebontási problémájakor szintén felléphet reaktív hipoglikémia. A reaktív hipoglikémia egy ritka formája azt követően jelentkezik, hogy az egyén alkoholt és cukrot együtt fogyasztott (például gint tonikkal).

Egyéb okok:Egyes hipoglikémiás állapotok nem mutatnak szoros összefüggést étel fogyasztásával, mégis az éhezés és az energikus testmozgás kiválthatja, vagy tovább ronthatja a már fennálló hipoglikémiát. Ritkán a hasnyálmirigyben kialakult, nagy mennyiségű inzulint termelő daganat az oka a hipoglikémiának. Egyes esetekben autoimmun betegség okozza a hipoglikémiát - vagy a hasnyálmirigy inzulin termelésének megváltoztatásával, vagy valamilyen más módon. Az agyalapi mirigy vagy a mellékvesék hormontermelését csökkentő kórállapotok (elsősorban az Addison-kór) szintén hipoglikémiához vezethetnek. Bizonyos súlyos betegségek, mint a veseelégtelenség vagy szívelégtelenség, daganat vagy sokk is okozhatnak alacsony vércukorszintet, elsősorban olyan betegekben, akik cukorbetegség miatt állnak kezelés alatt.

A hipoglikémia tünetei általában akkor jelentkeznek, amikor a vércukorszint 60 mg/dl alá csökken. Egyesekben a tünetek már akkor is fellépnek, ha a vércukorszint ennél kicsit magasabb, főleg akkor, ha a csökkenés gyorsan következik be; másokban ennél jóval alacsonyabb érték vált csak ki tünetet.

A vércukorszint csökkenésekor a szervezet első válaszaként megnő az adrenalin felszabadítása a mellékvesékből. Az adrenalin hatására nő a szervezet raktáraiból a cukor kiáramlása, ezenkívül olyan tüneteket is okoz, melyek a pánikrohamhoz hasonlatosak: izzadás, feszültség, remegés, ájulásérzés, szapora szívműködés és éhségérzet. Ha a hipoglikémia még súlyosabbá válik, csökkenhet az agy cukorellátása is, ekkor gyakran lép fel szédülés, fáradtság, gyengeség, fejfájás, a koncentrálóképesség hiánya, zavartság, viselkedészavar, mely könnyen összetéveszthető az ittas állapottal, elkent beszéd, homályos látás, görcsök és végül kóma. A hosszasan fennálló hipoglikémia tartós agykárosodást is okozhat. A tünetek kezdődhetnek lassan, vagy felléphetnek hirtelen is; az enyhe rosszulléttől kiindulva a súlyos tudatzavar vagy pánik percek alatt kialakulhat. Abban a nem túl gyakori esetben, amikor a jól beállított cukorbetegnél lép fel hipoglikémia, előfordul, hogy a hipoglikémia tünetei felett elsiklanak és minden egyéb figyelmeztetés nélkül váratlanul ájulás vagy akár kóma következik be.

Inzulint termelő hasnyálmirigy daganat esetében a hipoglikémia legnagyobb valószínűséggel az éjszakai éhezést követően reggel lép fel. Különösen akkor van ennek nagy esélye, ha a beteg a vércukortartalékát a reggeli fogyasztását megelőzően testmozgással még tovább csökkentette. A daganatos betegnek kezdetben általában csak ritkán van hipoglikémiás állapota, de hónapok vagy évek során ezek egyre gyakrabban és egyre súlyosabb formában jelentkeznek.

Ismert cukorbetegben az orvos általában a már ismertetett hipoglikémiás tünetek jelentkezésekor gyanítja az alacsony vércukorszintet. A diagnózist megerősíti, ha a tünetek jelentkezésekor mért vércukorszint alacsony.

Egyébként egészséges, nem cukorbeteg egyénben az orvos általában felismeri a hipoglikémiát a tünetek, a kórtörténet, a betegvizsgálat és néhány egyszerű vizsgálat segítségével.

Az orvos elsőként a vér cukorszintjét méri meg. Cukorbetegség nélkül, ha a betegnél a hipoglikémia típusos tünetei mellett alacsony vércukorszintet mér, az megerősíti a kórismét, főleg akkor, ha a tünetek és az alacsony vércukorszint közötti kapcsolatot többször is sikerül bizonyítani. A diagnózist az is alátámasztja, ha cukor fogyasztását követően néhány perccel, a vércukorszint megemelkedésével a tünetek is megszűnnek.

Ha egy nem cukorbeteg személy tünetei és vércukorszintje közötti összefüggés nem egyértelmű, kiegészítő vizsgálatokra is szükség lehet. Gyakran a következő lépés a vércukorszint mérése éjszakai éhezést követően kórházi, vagy egyéb, jól ellenőrizhető körülmények között. További kiterjedtebb vizsgálatok is szóbajönnek.

Amennyiben a hipoglikémia kórokaként gyógyszereket, például pentamidint vagy kinint tételeznek fel, a gyógyszereket elhagyják, majd megmérik a vércukorszintet, hogy emelkedett-e. Ha a kórok még így sem tisztázott, további vizsgálatokra lehet szükség.

Amennyiben inzulin termelő daganat gyanúja merül fel, meg kell mérni az inzulinszintet a vérben éhezéses állapotban (akár 72 órás éhezésre is szükség lehet). Ha az inzulinmérés eredményei daganatra utalnak, az orvos megpróbálja a kezelés megkezdése előtt a daganat helyét megállapítani.

A hipoglikémia tüneteit perceken belül meg lehet szüntetni bármilyen cukor, például cukorka, glukóz tabletta vagy valamilyen édes ital fogyasztásával, például egy pohár gyümölcslével. Akiknél visszatérően alakul ki hipoglikémiás állapot (mint cukorbetegekben) gyakran előnyben részesítik a glukóztablettákat, mert hatásuk gyorsan kialakul, és a bennük lévő cukor mennyisége állandó. Mind a cukorbetegek, mind a nem cukorbetegek hipoglikémiás állapota esetén hasznos lehet, ha cukor fogyasztását követően hosszabb hatású szénhidrátot is fogyasztanak: kenyeret vagy kekszet. Amennyiben a hipoglikémia súlyos vagy elhúzódó, és a szájon keresztüli cukorfogyasztás nem megoldható, az orvos sürgősen, intravénásan ad cukrot, hogy az agykárosodást megelőzze.

Egyes betegek, akiknél tudottan elő szokott fordulni súlyos hipoglikémiás állapot, glukagont hordanak maguknál, hogy azt sürgősségi esetben alkalmazni tudják. A glukagon hatására a májból nagy mennyiségű cukor szabadul fel. Injekció formájában kell alkalmazni, a vércukorszintet általában 5-15 percen belül helyreállítja.

Az inzulintermelő daganatokat sebészileg kell eltávolítani. Mivel ezek a daganatok kicsik és nehéz őket megtalálni, célszerű, ha a műtétet specialista végzi. A műtét előtt szükség lehet olyan gyógyszerre, mint amilyen a diazoxid is, mely képes a daganat inzulintermelését csökkenteni. Időnként nem egyetlen daganatról van szó, és ha a sebész nem mindegyiket találja meg elsőre, második operációra is szükség lehet.

Azok a nem cukorbeteg egyének, akiknek hajlamuk van hipoglikémiára, gyakran elkerülhetik a hipoglikémiás állapotot azzal, ha gyakrabban, kis mennyiségeket esznek, és nem a megszokott napi háromszori étkezést követik. Javasolt, hogy abban az esetben, ha valakinél fennállhat a hipoglikémia veszélye - az egészségügyi személyzet tájékoztatása céljából - viseljen magán karkötő vagy kártya formájában a betegségéről információt adó orvosi tájékoztatót.