A gerincvelő az agy és a test egyéb részei közötti kommunikációt biztosítja. Ez a hosszú, törékeny, csőszerű képződmény az agyalapról indul, és lefelé húzódik. A gerincvelőt a gerinc (gerincoszlop) csontjai (csigolyák) védik, melyeket porcból álló korongok választanak el egymástól, ez utóbbiak tompítják a különböző, gerincet érő hatásokat.
A gerincvelőből, annak teljes hosszában a csigolyák közötti réseken át 31 pár gerincvelői ideg lép ki. A gerincvelői idegek a testet behálózó perifériás idegekben folytatódnak. Minden gerincvelői idegnek két eredése van (kivéve az elsőnek, melynek nincs érző gyöke). Az elülső, a motoros gyök a gerincvelőtől az izmokhoz viszi az ingerületet, míg a hátsó, érző ideggyök érző impulzusokat (érintés, helyzet, fájdalom, hőmérséklet) szállít a testrészekből a gerincvelőbe.
A gerincvelő nagyfokú szervezettséget mutat, 
a hasonló
működésű idegrostok egymás mellett helyezkednek el: az izmokat ellátó mozgató idegek,
valamint az agyhoz érző információt juttató szenzoros rostok egyaránt. A gerincvelő
mozgató rostjai a motoros, érző rostjai pedig az érző ideggyökökkel állnak kapcsolatban.
A gerincvelő működése és felépítése miatt károsodása sokféle tünetben jelentkezhet: zsibbadás, gyengeség, érzéskiesés, vizelet- és székletürítési zavar, bénulások, hátfájdalom. A panaszok alapján az orvos meg tudja határozni a gerincvelői sérülés magasságát.
Néhány gerincvelői károsodás külső tényezők eredménye. Ide tartoznak a sérülések, a fertőzések, a vérellátás zavara és a gerincvelő kompressziója. A gerincvelőt összenyomhatja csont (pl. nyaki szpondilózisban vagy csonttöréskor), vérömleny (hematóma), daganat, gennygyülem (tályog) vagy a kiszakadt porckorong. Más kórképeket gerincvelői folyamatok okoznak. Például a gerincvelő folyadékkal telt üregei (szirinxek), az akut transzverzális mielitisz, daganatok, tályogok, vérzés (hemorrágia) és a szklerózis multiplex.
Kapcsolódó kép »
