A fejbőr vágott sérülése jelentős vérzéssel járhat, ugyanis ezen a területen a bőrfelszínhez közel számos ér található. Következésképpen a fejbőr sérülése nem egyszer súlyosabbnak látszik, mint amilyen valójában.

Agyrázkódást (kommóció) követően a sérült elvesztheti az eszméletét, mely rendszerint nem tart tovább 15 percnél. A fejen lehet púp; fejfájás, szédülés, hányinger és hányás fordulhat elő. Ezek a tünetek rendszerint napokon-heteken belül oldódnak. Néha a tünetek akár egy kisebb fajta sérülést követően is jelentősen elhúzódnak. Az efféle tartósan fennálló tüneteket posztkommóciós szindrómának nevezik.

Bizonyos tünetekből arra lehet következtetni, hogy a fejsérülés súlyos és az agyműködés romlik. Erre utalnak a következő tünetek: aluszékonyság és zavartság, elhúzódó hányás, súlyos fejfájás, a kar vagy láb érzés- vagy mozgászavarai, az emberek vagy a környezet felismerésére való képtelenség, egyensúlyzavar, beszéd és látászavarok, koordinációs zavar, emelkedő vérnyomás és csökkenő pulzusszám, és vízszerű (likvor) folyadék csurgása az orrból vagy a szájból. Ezek a tünetek az eredeti sérülést követő órákban, esetenként napokkal később lépnek fel. Az egészségügyi ellátást végző szakemberek tájékoztatják a sérülteket, hogy mely tünetekre legyenek figyelemmel. Kisgyermekek szüleinek elmagyarázzák, hogyan ellenőrizzék gyermeküknél ezeknek a tüneteknek a felléptét a sérülést követő órákban. Ezeknek a tüneteknek a jelentkezésekor rendkívül az azonnali orvosi ellátás.

A romló agyműködés hátterében a koponyán belüli nyomásfokozódás áll. Ennek oka lehet az agyban vagy környékén elhelyezkedő erek, szövetek elszakadása, mely vér és folyadék szivárgásával jár. Ennek következményeként vérömleny (hematóma), folyadékszaporulat (ödéma) és agyduzzanat jön létre. A nyomásnövekedés annak tudható be, hogy az agy nem képes tágulva helyt adni egyre növekvő térfogatú tartalmának. A fokozódó nyomás károsíthatja, roncsolhatja az agyat, mely lokalizációjától függően különböző működési zavarokkal jár. A fokozódó koponyaűri nyomás az agyat lefelé préselve beékelődéshez vezethet, emellett az agyat tagoló rekeszek közötti természetes nyílásokon az agyállomány kóros módon áttüremkedhet (herniáció). Ez az állapot életveszélyes lehet, ha az agy alsó részén elhelyezkedő és lényeges életfunkciókat, így a légzést és a szívfrekvenciát szabályozó agytörzs összenyomódik. Eszméletvesztés, kóma és halál következhet be.

A poszttraumás epilepszia hónapokkal-évekkel az agykárosodással járó súlyos fejsérülést követően lép fel (rendszerint 4 éven belül). Az epilepszia az agyba behatoló (penetráló), súlyos fejsérülés esetén mintegy 70%-ban, a nem penetráló sérüléseknél pedig 5-30%-ban figyelhető meg. A betegség tüneteit az epilepsziás góc határozza meg. A homloklebenyből eredő epilepszia, például, az ellenoldali végtagok izmainak a rángásával jár.

Enyhe fejsérülést követően fellépő panaszok a legtöbb esetben néhány napon belül nyomtalanul megszűnnek.

Súlyos fejsérülést elszenvedett felnőttek esetében a legnagyobb fokú javulás az első 6 hónapban várható, de a panaszok további csökkenése még 2 évig folytatódhat. A gyermekekben a sérülés súlyosságától függetlenül tökéletesebb gyógyulásra lehet számítani; a javulás náluk még elhúzódóbb.

A súlyos fejsérülés következményei a teljes gyógyulástól, a különböző mértékű, tartós működészavarokon keresztül a halálig terjedhetnek. A működészavarok fajtája és mértéke attól függ, hogy az agy mely része és milyen súlyosan sérült. Az épen maradt részek átvehetik a károsodott területek miatt kiesett funkcióit, ami részleges javulást eredményezhet. Az életkor előrehaladtával azonban az agynak ez a rugalmassága egyre inkább csökken. Fiatal gyermekekben például a beszédfunkcióban az agy több területe is részt vesz, felnőttekben azonban ezek csak az agy egyik felében összpontosulnak. Amennyiben a bal oldali beszédközpontok nyolc éves kor előtt súlyosan károsodnak, a jobb félteke képes átvenni szerepüket és csaknem normális lehet a beszéd. Ezeknek a területeknek a felnőttkori károsodása ezzel szemben tartós működészavarral jár.

A látás, a kar és a láb mozgásai, továbbá egyéb funkciók az agy egyik felének adott területéhez kötődnek, melyek sérülése rendszerint tartós működészavarral jár. Mindazonáltal a rehabilitáció a működészavarokat nagymértékben csökkenti.

A súlyos fejsérülést követő eszméletvesztés után a memória visszatérése az eszmélet visszanyerésének gyorsaságától függ. A memória visszatérésének akkor a legnagyobb az esélye, ha a sérült egy héten belül magához tér (tudata visszatér).

Az enyhe, legfeljebb a sérülés helyén fájdalmas, egyébként tünetet nem okozó fejsérülés kezelésére paracetamol adható (aszpirin és egyéb nem-szteroid gyulladáscsökkentő kerülendő). Hideg borogatás is fájdalomcsillapító hatású lehet. Tanácsos valakinek a sérülést követő órákat a sérült mellett töltve meggyőződnie arról, hogy nem fejlődnek-e ki további tünetek. Enyhe fejsérülést követően a gyermekeket lehet aludni hagyni, azonban időről-időre fel kell ébreszteni őket, hogy meggyőződjünk az ébreszthetőségről. Az ébresztések közötti időszak a sérülés relatív súlyosságától, és a gyermek állapotától és viselkedésétől függ, és változó hosszúságú lehet (2-4 óra).

Az akár rövid eszméletvesztéssel, de romló tudatműködéssel járó fejsérülés azonnali orvosi ellátást indokol.

Traumás fejsérülés (pl. motorbaleset) vagy eszméletlen állapot esetén hívjunk mentőt. A sürgősségi ellátást végző szakemberek fokozott elővigyázatossággal mozdítják meg a súlyos fejsérülést elszenvedett beteget, nehogy további sérülést ne okozzanak. Amennyiben a fejsérülés olyan súlyos, hogy tudatzavarral is jár, a sérültet úgy látják el, mintha a nyaki gerinc is el lenne törve. Ilyenkor a fejet, a nyakat és a gerincet rögzítik (stabilizálják). Ennek során a sérültet rendszerint szilárd lapra szíjazzák, és úgy rögzítik, hogy ne tudjon mozogni.

A kórházba érve az orvosok és a nővérek fizikális vizsgálat segítségével eldöntik, hogy súlyos-e a sérülés. Ennek során az első lépés az életműködések jeleinek a vizsgálata: szívműködés, vérnyomás, légzés. A nem kielégítően légző sérültet szükség esetén lélegeztető gépre teszik. Azonnal felmérik a tudatállapotot, a memóriát és a beszédképességet. Vizsgálják a pupillák méretét és fényreakcióját, a melegre, a tűszúrásra vagy egyéb ingerekre adott válaszukat és a végtagmozgásokat. Ezek a vizsgálatok fontos információt adnak az agy működéséről. A lehetséges agykárosodást CT vagy MRI segítségével mutatják ki. A hagyományos röntgen koponyacsont-törésre deríthet fényt, azonban az agy károsodása szempontjából kevés információt adhat. Ezek a vizsgálatok szükségesek a nyaki gerinc törésének kimutatására is.

Súlyos fejsérülés és romló állapot esetén intravénás mannitolt adnak az (esetleg gyorsan kifejlődő) agyduzzadás és azzal együttjáró koponyaűri nyomás csökkentésére. A mannitol az agyból vizet von el, és fokozza a vizelet kiválasztást. Esetenként vénásan adott kortikoszteroidokkal csökkentik az agyödémát. Néha egy kis nyomásmérő készüléket is beültetnek a koponyaüregbe a kezelés hatékonyságának lemérésére. További lehetőség az, hogy az agy egyik belső üregébe (kamrájába) katétert vezetnek. A kamrákban likvor van, amely az agy felszínén az agyhártyák között folyik el. A katéteren keresztül mérhető az agyi nyomás, és a likvor leengedésével csökkenthető a koponyán belüli nyomás.

Súlyos fejsérülés estén a legtöbb orvos maximum 2 hétig görcsgátló szert is ad az epilepsziás rohamok megelőzésére (pl. fenitoint, karbamazepint vagy valproátot ). Amennyiben nem jelentkezik roham, ezeket a gyógyszereket nem adják tovább, azonban epilepszia esetén a betegnek több évig vagy akár élethossziglan is szednie kell azokat.