Az agy károsodásának sokféle működési zavar lehet a következménye. Ezek a teljes eszméletlenségtől (kóma) a tájékozódási képesség elvesztésével párosuló figyelemzavaron át (mely a delíriumra jellemző) a tudatos lét alapját képező számos jellegzetes funkció közül egy vagy több károsodásában nyilvánulhatnak meg. Az agykárosodás mértéke, helye és romlásának a sebessége szabja meg azt, hogy milyen jellegű és milyen mértékű a működési zavar.
Az agyi működési zavar lehet diffúz, de korlátozódhat valamely speciális területre is (lokalizált). A diffúz működészavarokat az agy nagy területeit érintő megbetegedések okozzák. Ezek az anyagcserezavarok, mint az alacsony vércukorszint (hipoglikémia), a vér alacsony oxigén szintjével járó állapotok (rendszerint tüdő- vagy szívbetegségek), a fertőzések, így az agyvelő- és agyhártyagyulladás. továbbá a túl magas és túl alacsony vérnyomás. Kiterjedt működészavarok társulhatnak emellett az agyduzzanathoz vagy nyomásnövekedésével járó folyamatokhoz is. Ide tartoznak az agydaganatok, az agytályogok, és a súlyos fejsérülések. Bizonyos gyógyszerek, így az opiátok (kábító fájdalomcsillapítók), néhány nyugtató (pl. benzodiazepinek és barbiturátok) és az antidepresszív szerek diffúz agyi működészavart okozhatnak, ha az illető érzékeny a gyógyszerhatásra (időseknél megfigyelhető) vagy a szer túl magas szintet ér el a vérben.
Az agy bizonyos területét érintő folyamatok körülírt (lokalizált) agyi működészavarral járnak. Ide tartoznak az agy szerkezeti rendellenességei, például az agydaganatok, valamint azok a betegségek, melyek egy körülírt terület vér-(és oxigén) ellátásának zavarával járnak, például a szélütés és az epilepszia bizonyos típusai is.
Az agykárosodás mértéke és lokalizációja együttesen határozzák meg a működészavar súlyosságát. Az agy viszonylag nagy területén, így az agykéregben a működészavar mértéke arányos a károsodott terület nagyságával: minél kiterjedtebb a sérülés, annál súlyosabb kiesési tünetekkel kell számolnunk. Akad, azonban, olyan kisebb régió, például az agytörzs (mely életfontosságú testműködéseket és a tudatállapotot szabályozza), ahol aránylag kis terület károsodása is eszméletvesztéssel vagy akár halállal is járhat.
A gyorsan fejlődő kóros folyamatok gyakrabban okoznak súlyos tüneteket, mint a lassan kialakulók - példa erre a gyorsan illetve a lassan növekvő agydaganat. Az agy ugyanis a fokozatosan kialakuló változásokat könnyebben kompenzálja, mint a hirtelen változásokat.
Az agynak három tulajdonsága van, amelyek lehetővé teszik a károsodást követő gyógyulást, a kiesett területek működésének kompenzálását:
- Redundancia (több terület képes többféle funkció végzésére)
- Adaptáció (azok a területek, melyek funkciója átfedi egymást, esetenként képesek egymás kiesett működését kompenzálni)
- Plaszticitás (egyes területek képesek a funkciójukat megváltoztatni)
Ennek eredményeképpen az agy épségben maradt területei átvehetik a sérült területek funkcióját, és így szerepet játszhatnak a gyógyulásban. Az életkor előrehaladtával, azonban, ez a képesség egyre csökken. Néhány agyi működést, pl.: a látást, nem képesek az agy más területei átvenni. Ezeknek a régióknak a sérülése tartós következményekkel jár.
Kapcsolódó kép »
